-Polgármester úr a városban hónapok óta megy a találgatás arról, mennyi pénz volt a kasszában, mikor az új városvezetés átvette a büdzsét. Vannak olyan hangok, amelyek több milliárd forintos megtakarításról pletykálnak…

- Nézze, nem szeretnék visszafelé mutogatni, hiszen ez így valamivel több, mint egy év elteltével nem lenne korrekt részemről, viszont, ha már rákérdezett, most utoljára és még egyszer szeretném leszögezni, az új városvezetés 1.3 milliárd forinttal vette át a komáromi kasszát, ugyanakkor ennek az összegnek minden egyes fillére előre el volt költve. Hogy érthető legyen, olyan ez, mikor valaki megkapja a fizetését. Ott van a számláján a pénz, viszont minden fillérnek megvan a helye: fűtés, villany, víz, közös költség, törlesztő részletek stb. Pontosan így van ez egy város költségvetésével is.

Ilyenformán tehát egyetlen szabadon elkölthető forint sem állt rendelkezésünkre a 2010-es átvételnél, sőt most már azt is tudom, amit akkor sajnos még nem láttunk, és a helyi adók sajátos rendszere miatt nem is láthattuk, hogy már az előző években megkezdődött a város működési kiadásainak címkézett pénzekből való finanszírozása. Komáromban az esztelen módon felduzzasztott és irreális méretű intézményrendszer fenntartása jelentette és jelenti most is a legnagyobb problémát.

A város korábban egyszerűen tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takarója ért. Ezért hangsúlyozom újra meg újra, hogy szakítanunk kell az elmúlt évek elhibázott gazdaságpolitikájával, és vissza kell térnünk a takarékos, racionális és ésszerű gazdálkodásra, egy olyan útra, amely fenntartható pályára állítja Komáromot.

-Mégis ilyen körülmények között - gondolok itt a lesújtó állapotban lévő gazdaságra, az általános piaci bizonytalanságra és befektetői bizalmatlanságra - milyen lehetséges alternatívák állhatnak a város előtt?

-Ha egy mondatban kívánnám megfogalmazni, akkor azt mondanám: azonnali és hatékony intézkedések kellenek. Ebben a helyzetben azonban nem lehetünk ennyire általánosak. Nézzük a konkrétumokat. A város 2009-ben 4,4 milliárd, 2010-ben 3,6 milliárd, míg tavaly mindössze 2,2 milliárd forint helyi adót könyvelhetett el. Ugyanakkor meg kell érteni, hogy az intézményrendszerünk fenntartása több, mint 2 milliárd forintot emészt fel. Így könnyen belátható, hogy fejlesztésekre, beruházásra nem marad egyetlen fillérünk sem, sőt már annak is örülhetünk, ha a működést tudjuk biztosítani. Ez tehát az elsődleges célunk: az intézmények működési költségeinek zökkenőmentes biztosítása, ezen intézmények kiadásainak racionalizálása mellett.

Célunk továbbá a napi likviditás, a fizetőképesség fenntartása is. Gondolok itt a közüzemi és egyéb az önkormányzathoz érkező számlák időben történő kiegyenlítésére. Mindezeknél azonban egy valami még fontosabb: átalakítani az elmúlt évek ésszerűtlen, pazarló gazdasági berendezkedését. Erre vonatkozóan nem kevés lépés született már a tavalyi évben is, ugyanezen szigorú költségvetési várospolitika mentén kell meghoznunk idén is a döntéseinket. Summa summarum: a kiadásokat csökkentetnünk, a bevételeket pedig növelnünk kell.

- E lépések megtételéhez rendelkezésre áll-e már részletes terv?

-A helyi adózási rendszer átalakításában látom az egyik lehetséges forrásnövelési lehetőséget. Az önkormányzat adóosztálya a tavalyi év végén megtette a szükséges változtatási javaslatokat. Szintén óriási gazdasági potenciált látok az ingatlanértékesítésekben, továbbá az ipari parki cégek betelepülésének ösztönzésében, elősegítésében. Kollégáim folyamatos tárgyalásban vannak. Ennek eredményeképpen néhány hónapja vetette meg a lábát nálunk egy amerikai tulajdonú nyomdaipari cég, és ha az egyeztetések eredményesek lesznek, idén tovább bővülhet a park cégeinek száma. Ha a kiadáscsökkentésről beszélünk, először a saját házunk táján kell szétnéznünk.

A tavalyi esztendő végén valamennyi önkormányzati tulajdonú cég vezetőjével leültem személyesen tárgyalni. Arra kértem őket, tekintsék át büdzséjüket, tegyenek javaslatot, hol, milyen tételekből lehetne ésszerű mértékben lefaragni. Úgy látom cégeink vezetői pontosan megértették a helyzet komolyságát és súlyát és legjobb tudásuknak megfelelően fogják az elkerülhetetlen változtatásokat végrehajtani. Ugyanilyen takarékos gazdálkodásra kértem és ösztönöztem az önkormányzat által fenntartott intézményeket is.

A nagyobb volumenű kiadáscsökkentő átszervezések közé tartozik a városi közétkeztetés új struktúrában való működtetése, a szociális intézményeinek összevonása, továbbá épületeink fenntartási költségeinek csökkentése. Ez utóbbiról, ha megengedni külön szólnék néhány szót.

Koppánymonostort, Szőnyt és a MOLAJT is beleértve Komáromnak több mint egy tucat közművelődési célú ingatlana van. Ezek mindegyikét fűtjük, fizetjük világításukat, és vízfelhasználásukat. Jelen gazdasági körülmények között egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak ezt a luxust. Így lesz olyan épület, amely kizárólag a tavaszi-őszi időszakban fog nyitva tartani. Fontos kiemelnem, hogy mindezen döntések meghozatala előtt egyeztettünk a városi szakmai kollégiumok tagjaival, valamint a városban működő meghatározó gazdasági társaságok vezetőivel, és a döntéseket velük egyetértésben hoztuk meg.

-Polgármester úr lépten-nyomon azt hallani a városban: „persze értjük mi, hogy ezekben a zord időkben meg kell húzni a nadrágszíjat, mégis az önkormányzat a tavalyi évben mást se csinált, csak támogatásokat osztott… akkor, hogy is van ez?

-Magam is hallom ezeket a hangokat, tisztában vagyok a kritikával. Nézze, a komáromi városvezetés a teljes költségvetés 3-4 százalékát fordította a tavalyi esztendőben a helyi civil és sportegyesületek támogatására. Ez az összeg nagyságrendekkel nem több, mint a korábbiak, viszont mi minden egyes forint elköltésének széles nyilvánosságot biztosítottunk. Épp azért, hogy ne legyen sumákolás, és a helyiek pontosan tisztában legyenek azzal, hogy mire költjük a közpénzeket. Korábban nem ez volt gyakorlat. Ha pedig figyelembe vesszük azt a tényt, hogy éveken át a pénz egyszerűen kifolyt a város kasszájából, mi viszont meghatározott célokra költöttük el azt, akkor látható, hogy minden fillér a városunk javát szolgálja.

Megjegyzem azonban, sajnos az idei évben nem tudunk még ekkora összeget sem támogatásokra fordítani. Ahogy most látom az ezen célokra elkülönített keret a teljes költségvetés 2 százaléka körül fog alakulni.

-Beszéltünk takarékoskodásról, átszervezésről, de mégis ezen körülmények között várhatóak-e fejlesztések, beruházások?

-Természetesen, minden erőnkkel azon vagyunk, hogy városunk gyarapodjon, szépüljön, hogy az idelátogató, remélhetőleg növekvő számú turista jól érezze magát nálunk, hiszen nem győzöm hangsúlyozni: városunk kitörési pontja az idegenforgalom. Az alapvető kötelező feladatok ellátása mellett épp ezért külső források bevonásával több fejlesztést is tervezünk, ugyanakkor ezek pontos mentene még a pályázati kiírások függvénye.

Egy beruházásról viszont külön kell szólnom, igaz ez nem turisztikai, városszépítő jellegű, viszont rendkívül fontos. A költségcsökkentő geotermikus rendszer kiépítésről van szó. Elkötelezett vagyok az irányban, hogy Komárom közintézményeinek nagy részét a jövőben a termálvíz fűtse, ezzel nemcsak a környezetterhelés csökkenne, de megújuló energiafajtáról lévén szó a fűtés költsége is. Ezzel együtt nem mehetünk el szó nélkül a tények mellett.

A helyzet nehéz. A 2010-es önkormányzati választásokkor azzal a vállalással indultunk útnak, hogy városunkat, közös elképzelések útján, egy jó közérzetű, prosperáló településsé formáljuk, ahol minden fejlesztés, beruházás az itt élők érdekeit szolgálja. Sajnos ezt a tervet átírta az élet, egyelőre válságkezelésre kell berendezkednünk. Bevallom városvezetőként magam is szenvedek a kialakult helyzettől, ugyanakkor nem menekülhetek el előle. A feladat adott, meg kell oldani. A megoldást pedig legjobb tudásunk szerint, a nap minden percében megfeszített munkával keressük. Bízom benne, hogy rövidesen túl leszünk ezen a mélyponton.

Ehhez kérem a komáromiak támogatását. Össze kell fognunk, hiszen mint ahogy azt számos történelmi példa is bizonyítja: a legnagyobbnak látszó akadály is könnyűszerrel legyőzhető, ha azt a közösség valamennyi tagja akarja.